Chapter 14! Vallomás.*

*Harry szemszöge*

Rettentően ideges vagyok Liá-ra. Elküldött a francba. Ezt érdemlem? Rohadtul nem. - ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben hazafelé menet.

A ház előtt parkoltam le, majd idegesen szálltam ki a járműből. Amint sikeresen lezártam a kocsit, sietve mentem a bejárati ajtóhoz, amit gyorsan ki is nyitottam és eltűntem az ajtó mögött. Cipőimet hanyagul rúgtam le lábaimról, majd idegesen túrtam tincseim közé. Nekiütköztem egy alacsony komódnak, amin egy váza volt elhelyezve. Idegességemben hatalmas erővel csaptam a váza felé. A váza a padlóra esett, s apró darabokba tört. Jól esett valamin levezetni a feszültséget, de ez mégsem volt jó ötlet.
- Bassza meg. - sziszegtem.
Tovább mentem az étkezőbe, ahol pár szék állta utamat. Egy könnyű mozdulattal félrelöktem őket, de ez sem segített. Szaggatottan fújtam ki a levegőt, s falnak döntöttem a fejem, majd tenyerembe temettem az arcom. Próbáltam lenyugodni, de nem sok sikerrel jártam. Hátat fordítottam a falnak, s szép lassan lecsúsztam a padlóra.
Szinte már csillagokat láttam a dühtől. Mivel érdemeltem ki ezt? Ki tudja mit csinál most nélkülem. Nincs már rám szüksége. Csak egy futó kaland voltam számára. Ez van, el kell fogadnom.
Ekkor egy éles hangra lettem figyelmes. Kihalásztam a mobilomat a zsebemből, majd a kijelzőre meredtem. Lia neve villogott rajta. Fintorodva bámultam a készüléket, s hanyagul a helység másik felére hajítottam.
A zene kis idő múltán elhallgatott, de aztán újra megszólalt. Idegesen csaptam a földre, majd felpattantam, s dühtől forrva mentem a telefonért.
Remegő kézzel vettem fel, aztán a fülemhez tettem.
- Haza vigyelek, vagy lábra tudsz még állni? - mondtam gúnyosan.
- Beszélnünk kell. - jelentette ki.
- Minek? Van ott elég barátod. Beszéld meg velük. - nevettem fel gúnyosan.
- Harry, kérlek. - könyörgött.
- Te talán hallgattál az én kérlekemre? - akadtam ki - Várj, segítek. Nem.
- Meghallgatnál? - kérdezte.
- És mi van, ha nem? - vágtam rá egyből.
- Tudom, hogy dühös vagy rám. Meg van rá minden okod. De most hallgass meg, kérlek. - halkult el a hangja.
- Telefontéma? - kérdeztem nyersen.
- Nem igazán. - mondta alig hallhatóan.
- Akkor gyere át. - mondtam, majd meg nem várva válaszát, kinyomtam a telefont.
Zsebre dugtam a készüléket, s a mosdóba kullogtam. A mosdókagyló fölé hajoltam, és egy kis hideg vízzel mostam meg kipirosodott arcom. Ezután törölközőt ragadtam meg és felitattam a maradék vízcseppeket arcomról.
Körül-belül tíz perc múlva megszólalt a csengő. Hajamba túrtam, majd komótosan az ajtóhoz sétáltam. Unottan nyitottam ki a bejárati ajtót, s lenéztem az előttem álló lányra. Kipirosodott arccal állt előttem, s néhány tincse arcához tapadt. Félve nézett fel rám. Kezeit idegességében tördelte, s szaporán vette a levegőt.
Félre álltam az útból, így lassan beljebb merészkedett az ajtóból.
Meg akart ölelni, de elhúzódtam tőle.
- Mit akarsz? - néztem rá komoly arccal.
- S-semmit. - suttogta, majd ajkába harapott.
- Na jó, bökjed ki. - mondtam szárazan.
- Harry, én szeretlek.. - kezdett bele, de közbevágtam.
- Elküldtél a francba.. - mondtam halkan, inkább csak magamnak.
- Úgy sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Nem kell. Már nem. - ráztam meg a fejem. - Még valami? - folytattam.
- Van még valami.. - sóhajtott.
- Mondd. - siettettem.
- Lefeküdtem valakivel. - lábadt könnybe a szeme.
Azt hittem, ott helyben összeesek.
- Megcsaltál? - kiabáltam rá.
- Harry, részeg voltam. - kezdett el zokogni. - Kérlek bocsáss meg.
- Szerinted az mentség rá, hogy részeg voltál? Nem. Nem hiszem el, hogy beléd szerettem. Olyan vagy mint a többi. - üvöltöttem torkom szakadtából.
Lendíteni kezdtem a kezem, de megállítottam, s inkább ökölbe szorítva magam mellé engedtem.
- Menj. - morogtam, de egy helyben maradt. - Most. - emeltem fel a hangom.
- Kérlek, hallgass végig. Úgy sajnálom.. - könyörgött.
- Ennyi épp elég volt. - sziszegtem idegesen.
- De megbántam. - csuklott el a hangja.
- Nem érek vele semmit. - vontam meg a vállam hanyagul.
- Harry.. - zokogott.
- Nincs Harry. Menj haza. - mutattam az ajtó felé.
- Biztos ezt akarod? - nézett mélyen a szemembe.
- Soha nem akartam még semmit ennyire. - gúnyolódtam.
- Csak egy dolgot kérhetek még? Csak egyet. - nézett rám könyörögve.
- Mégpedig? - kérdeztem vissza.
- Egy ölelést. Csak egyet. Egy utolsót. - szegezte le tekintetét.
Oldalra pillantva kezdtem gondolkodásba.
- Legyen. - sóhajtottam fel.
Kitártam a karjaim, míg ő félénken ölelésembe bújt. Mellkasomba fúrta arcát, s kis kezeivel szorított magához. Állam megtámasztottam a fején, és magamba szívtam hajának illatát. Megsimogattam a haját, majd azt vettem észre, hogy kicsit eltol magától. Lassan felnézett rám, s csillogó szemeivel kezdett vizslatni. Amint észbe kaptam már összeértek ajkaink, de elhúzódtam tőle. Értetlenkedve méregetett, majd rá is kérdezett.
- Ezt miért csináltad? - húzta fel egyik szemöldökét.
- Most csaltál meg. És te csodálkozol azon, hogy nem csókollak meg? Mit vártál tőlem? Hogy majd engedem,  és minden el van felejtve? - akadtam ki.
- Igazad van, sajnálom. - hajtotta le a fejét.
Aprót bólintottam, majd a nyitott ajtó felé pillantottam.
- Be jön a hideg. - suttogtam.
Szomorúan nézett az ajtó felé, majd végül tett egy lépést, de azonnal meg is állt.
- Jól vagy? - kérdeztem hirtelen.
Válaszolni azonban már nem tudott, mert a térdei összecsuklottak, törékeny teste pedig egyenesen karjaimba esett.
- Lia.. - estem kétségbe - Ne, kérlek. Térj magadhoz. - fogtam meg arcát.
Karjaimba kaptam, majd a kanapára fektettem. Kezembe fogtam a telefonom, és remegő kézzel tárcsáztam a mentők számát. 

Chapter 13! Félrelépés.*

Mielőtt nekikezdenétek az olvasásnak, szeretnék elnézést kérni a több hónapos késésért. Se időm, de ihletem nem volt. Sajnálom. Remélem emiatt nem ment el a kedvetek a blog olvasásától. Véleményeket, illetve új olvasókat/feliratkozókat örömmel fogadok! 
És remélem emiatt a rész miatt nem hagytok cserben, illetve remélem nem haragudtok meg rám! :)
További szép napot, és jó olvasást kívánok minden kedves olvasómnak! x

*Harry szemszöge*

Szorosan Lia mellé bújtam és magunkra húztam a puha, selymes takarót. Ezután szoros ölelésembe vontam, míg ő mellkasomon pihentette fejét. Kezembe vettem a távkapcsolót, végül megnyomtam a piros gombot. A tévében kezdtem keresgélni a csatornák között ami nekem, és Lia-nak is tetszene. Kapcsolgattam ide-oda, majd miután nem tudtam eldönteni, hogy hogy melyiknél álljak meg, Lia felé fordultam.
- Mit szeretnél nézni?
- Nekem mindegy. Amennyire szeretlek, akár most a focit is el viselném. - nevetett fel.
Ezt csak egy mosollyal jutalmaztam, majd megsimítottam a haját. Lehajoltam hozzá, hogy hozzáférjek ajkaihoz, majd egy lágy csókot leheltem rá. Eltávolodtam tőle, majd újra elmosolyodtam. Kezem közé fogtam ismét a távkapcsolót, azután kikapcsoltam a tévét.
- Tehát nincs foci? - vigyorodott el a barátnőm.
- Egy ilyen csoda mellett, mint te, nem tudnék rá figyelni. - mondtam halkan.
- Szeretlek. - nézett mélyen bele a szemeimbe.
- Én is szeretlek.
- Jobban, mint a focit? - nézett rám a bociszemeivel.
- A foci a nyomodba sem ér. - morogtam nyakába, majd fogaim közé vettem az ott lévő vékony bőrt, és gyengéden meghúztam.
Kicsit elhúztam a fejemet tőle, majd elmosolyodtam, és kuncogva adtam meg számára a magyarázatot.
- Türtőztesd magad egy kicsit, Harry.
- Egy ilyen csaj mellett, mint te? Hogyan? - sóhajtoztam még mindig, miközben egyenesen a szemébe néztem.
- Gyere, inkább együnk valamit. Mindjárt dél. - pattantam fel Lia, magával húzni engem is.
Ő nem szólt semmit, csak jött utánam. Kettesével faltuk a lépcsőfokokat lefelé menet a konyhába. A hűtőhöz cammogtam, majd azt kinyitva körbe néztem miből is élünk.
- Van gyümölcs, zöldség, mindenféle fűszer növény, 10 db tojás és egy kis bacon. Tudod mit! Öhm.. Ezekből mit lehetne kihozni? Te vagy a nő! Neked kell tudni. - nevettem el magam.
- Csinálhatnánk gyümölcs levest mondjunk, és főételnek párolt zöldséget bacon-nal és egy főt tojással. Vagy rendeljünk valamit mert én lusta vagyok főzni.
- Hát akkor maradjunk az utóbbinál, mert nekem sincs kedvem itt álldogálni, amíg elkészül. - sétáltam oda hozzá, majd ölembe vettem és átvittem őt a kanapéra.
Kezembe vettem a telefonom, beírtam a számot, és már tárcsáztam is.
Amint lediktáltam a rendelést, és a címet, a készüléket az asztalra tettem vissza. Leültem a kanapéra, s kényelmes elhelyezkedésem után, Lia nyújt el ölemben.
- Mit fogunk csinálni amíg megjön a kaja? - kérdezte, s átkarolta jobb térdem.
- Hát.. Le kellene nyírni a füvet, és gazolni is kéne egy picit, na meg a virágos sem locsolják meg magukat a hátsó udvarban. - soroltam egy hatalmas vigyorral az arcomon.
- Nekem ezekhez nincs se kedvem, se erőm. - morogta.
- Ne aggódj nekem sincs. - suttogtam, miközben felhúztam ölembe. Gyengéden játszani kezdtem tincseivel, s megragadtam állkapocs csontját. Ajkaim övéihez érintettem, kellemes csókunkat gondolataim törték meg, s rögtön hangosan ismételtem meg az agyamban lejátszódó mondatot.
- Keressünk egy pokrócot. - Lia furcsán nézett rám, majd bólintott egyet, s kikelt ölemből. Pár perc múlva a kezében tartott egy szürke plédet, megragadtam kezét, és kiballagtam vele a teraszra.
- Olyan szép idő van, pihenjünk itt kint. - mosolyogtam rá, s leterítettem a füves placcra a plédet.
Lia elszaladt, és négy díszpárnával a kezében tért vissza. Ledobta őket a pokróc közepére, majd csak eldőlt, mint egy kivágott farönk. Én sem tétlenkedtem. A barátnőm mellett helyezkedtem el, fejemet nyakának döntöttem, s helyeztem el oda egy gyengéd csókot. Elmosolyodott előbbi cselekedetemen, ezután lehunyta szemeit.
- Arra gondoltam, este elmehetnénk valahová. - túrtam bele hosszú hajába.
- Minek? Hova? - kérdezte meg, s közben szemeit lehunyva tartotta.
- Egy kicsit bulizni, olyan jó lenne. Talán bemutatnám egy pár barátom, és Gemma is szívesen elkísérne bennünket. - próbáltam rá venni valahogy.
- Ha nagyon szeretnél. - egyezett bele.
- Boldoggá tennél vele. - kuncogtam, s kobakomat kicsit megemeltem, hogy gyengéden csókot leheljek ajkaira.
Idilli pillanatunkat a csengő zavarta meg. Nagyot sóhajtottam, majd felpattantam a földről. Az ajtó irányába kezdtem rohanni, s az asztalról felkaptam a tárcám. Átvettem a megrendelt ételt, majd kifizettem. Visszasiettem a barátnőmhöz, ezután leültem mellé. Kezébe adtam a még forró ételt, és vissza ültem az anyag közepére. Lia-ra néztem aki már jó ízűen nyammogott a falatokon. Annyira édes amikor eszik.

*Cecillia szemszöge*

Amint elfogyasztottuk az ínyenc ételeket, a szobában foglaltam helyet. A szekrényemben kerestem elő a magfelelő ruhadarabot, amit majd az este folyamán magamon is viselhetek. Hosszas keresés után meg is találtam a tökéletes összeállítást. Ezután a fürdőbe vonultam. Kibújtam Harry pólójából, majd a zuhanykabinba álltam. Magamra folyattam a forró vizet. Gyorsan átsikáltam minden porcikám tusfürdővel, majd le is mostam magamról. Elzártam a meleg vízsugarat, és egy törölközőért nyúltam. Felitattam a testemen maradt vízcseppeket, majd magam köré csavartam. Át sétáltam a hálószobába, ahol gyorsan magamra vettem legkényelmesebb fehérneműm. Felvettem az előre kiválasztott ruhadarabot, ezután visszasiettem a fürdőbe. Levettem a polcról a sminkes táskám, s egy kis sminket varázsoltam fel az arcomra. Halk kopogtatást hallottam a fürdőszoba ajtaján, majd Harry lépett be rajta kérdezés nélkül. Amint belépett és megpillantott elállt lélegzete, és a zavar közepette becsapta az ajtót.
- Hű. De gyönyörű vagy!
- Köszi, de egyáltalán nem vagyok az. - forgattam szemeim, s Harry egy kicsit mérges arccal bámult rám.
- Ezt meg sem hallottam! - mondta, majd hátulról magához húzott.
Nyakamra helyezett egy pár csókot, mire felmordultam.
- Elfogod kenni a sminkem. - kuncogtam, mert tincsei csiklandozták fülem tövét.
- Majd lemosod. Anélkül is gyönyörű vagy. - folytatta.
Elvigyorodtam válaszán, majd a mosdó szélére helyeztem pipere kellékeim. Megfordultam, s így már szemben álltam vele.
- Így gondolod? - öleltem magamhoz, s szippantottam egyet bőre illatából.
- Teljes mértékben. - bólogatott magabiztosan.
- Köszönöm. - szorítottam magamhoz még erősebben.
- Állj le Lia, kiszorítod belőlem a levegőt. - nevette el magát, majd egy apró csókot nyomott a fejem búbjára.
- Már csak úgy szeretni sem lehet? - mondtam kissé gyerekes hangnemben.
- Szeress csak nyugodtan. - emelte fel a fejemet, hogy az övével egy vonalban legyen.
Lágy csókot lehelt ajkaimra, amitől libabőrös lettem. Nem ez volt az első csók, de még mindig ilyen hatással van rám ez a fiú. Hihetetlen.
Végig simított karomon, majd egy féloldalas mosoly kíséretében így szólt.
- Jó látni, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rád.
- Egyre gondoltunk. - kacsintottam rá, majd még búcsúzóul megöleltem, és belenéztem a tükörbe.
Látva, hogy végeztem a sminkemmel, Harry-nek fejemmel intettem az ajtó felé, ezzel jelezve, hogy felőlem már indulhatunk, mert kész vagyok.
Gyorsan felkaptam a táskám, majd Harry-vel kézen fogva indultunk a bejárati ajtóhoz. Amint elhagytuk a lakást, a ház előtt álló taxihoz siettünk. A barátom gyorsan lediktálta a címet, s hamar el is indultunk.

Harry kifizette a taxit, ezután átkarolt és az épület felé kezdett vezetni. Az ajtó előtt kezet rázott a biztonságiakkal, akik egyből be is engedtek minket. A helységben igen ittas emberek voltak mindenfelé. A göndörke a kezemnél fogva húzott maga után, s máris a pultnál termettünk.
- Szia. - köszönt a pultos sráccal, majd kezet rázott vele is. - Le foglaltuk egy pár baráttal a galériát, meg tennéd, hogy ha itt vannak, fel küldöd őket? - a pultos csak vigyorogva bólintott, s Harry engem maga elé húzva, egy lépcsősor irányába tolt. Szorosan fogta a kezem, közben maga mellett tartva mentünk fel a lépcsőn.
Egy kellemes meg világítású terembe értünk, egy néhány kanapé, fotel és babzsák között asztalok helyezkedtek el. Volt egy kisebb táncparkett, s egy kisebb hi-fi torony a zenei ellátottság érdekében.
Azonnal megpillantottam a kis társaságot, akikről Harry beszélt. Gemmát már messziről kiszúrtam. Valószínűleg ők is észrevettek minket, ugyanis mindegyikük felénk nézett. Mikor már ott álltunk előttük, az egyik srác felpattant, és lekezelt Harry-vel, majd felém fordult.
- Szia szépség. Louis vagyok.
- Lia. - mondtam, majd elfordultam tőle.
Harry leült, s gyorsan utána siettem, és az ölében foglaltam helyet. A göndörke társalogni kezdett a mellette ülő sráccal, míg én egyre kínosabban éreztem magam, mivel Louis mindvégig engem nézett.
- Mindjárt jövök, csak kimegyek a mosdóba. - álltam fel Harry öléből.
Harry csak bólintott, én pedig a mosdó felé vettem az irányt.
Bementem a szűk kis helységbe, majd megigazítottam a sminkem. Már éppen léptem volna ki onnan, amikor nyílt az ajtó, és Louis lépett be rajta. Mikor megpillantott, arcán széles vigyor terült el.
- Ez a női mosdó, a férfi arra van. - mutattam jobbra.
- Tudom. - vigyorodott el, s én szememet a földre sütve morogni kezdtem.
- Öhm, ki engednél innen? - kérdeztem, ő csak egy biccentés után elengedett maga mellett. Sietősen ballagtam el mellette, s vissza rohantam Harry-hez.
- Vissza engedsz az öledbe? - próbáltam meg elmosolyodni.
- Persze szívem. - combjaira húzott, s pár percig tartó elhelyezkedésem után kezeit derekamon pihentette.
Pár perc múlva Louis is visszatért. Leült velem szemben a kanapéra, és ismét méregetni kezdett. Próbáltam nem rá koncentrálni, de nem ment.  Lehetetlenség volt.
Harry nyakába temettem arcom, s így nem láttam, hogy éppen mikor bámul engem Louis. Különös srác mit ne mondjak.
- Rosszul érzed magad? - nézett rám aggódva Harry.
- Igen, egy kicsit. Fáj a fejem. - füllentettem.
- Menjünk haza? - simogatta végig combom belső ívét, mire én hebegve-habogva nyögtem valamit válasz gyanánt.
- Nem, nem szeretném elrontani az estéd. Csak egy kicsit, lüktet. De nincs semmi bajom. - suttogtam fülébe, hogy más ne hallja.
- Lia, ha bármi baj van, szólj! - morogta, s ekkor megjelent a pincér srác két teli tálcával.
- Egészségükre. - helyezte az asztalra az italokat, majd eloldalgott.
Harry megtöltött egy poharat Whisky-vel, s felém fordulva kezdett bele mondandójába.
- Neked mit töltsek? - kérdezte gyorsan.
- Ugyanazt, mint neked. - feleltem.
- Biztos vagy benne? - húzta fel szemöldökét.
Bólintottam egyet válasz gyanánt. Megtöltött egy másik is, ugyan azzal a nedűvel, s kezembe adta a félig töltött, jéggel tarkított poharat. Számhoz emeltem, s kortyoltam egyet a tömény alkoholból. Magamban fintorogtam, de végül eltüntettem a pohár egész tartalmát. Megemeltem az üveget, s töltöttem még egy pohárral magamnak.
- Lia, nem lesz ez túl sok? - szólalt fel a göndör.
- Tudom mit csinálok. - mondtam hanyagul.
Számhoz emeltem a poharat, s gyorsan lehúztam tartalmát. Egy kicsit vártam, majd jött a következő pohár. Körbenéztem, a kis csapatunk sem zavartatta magát. Egyedül Harry aggodalmaskodott.
- Állj le. - fogta le a karomat szigorúan, miközben már a negyedik pohár tartalmát gurítottam volna le.
- Na, hagyjál! Már jól sem érezhetem magam? - förmedtem rá.
- Nem erről van szó. De azért ez túl sok már. - magyarázott.
- Ezért jöttünk ide, nem? Hogy jól érezzük magunkat. - mondtam kicsit hangosabban a kelleténél.
- Kulturáltan is lehet jól érezni magad. Anélkül, hogy mindenki rád figyelne. Csendesebben nem lehet? -mordult fel Harry.
- Ss. Menjünk táncolni. - álltam fel öléből.
Az alkohol hatására kicsit meginogtam, de egyensúlyba hoztam a testem. Meg nem várva Harry válaszát, a táncparkett közepére kezdtem sétálni. Harry, látva hogy magamon kívül vagyok, megragadta a csuklóm, és odébb húzott az asztaltól.
- Most azonnal haza megyünk, jó? - mondta komolyan.
- Én nem megyek sehova. - szedtem le kezemről övéit.
- De igenis jössz. - kapta fel a kabátját.
- Nem dönthetsz helyettem. - mondtam kissé idegesen.
- Lia, kérlek, ne csinálj cirkuszt! Hazamegyünk, te szépen kijózanodsz, és kész. - jelentette ki.
- Hagyjál békén, menj haza egyedül, engem nem érdekel. - mondtam, majd a velem hasonló állapotban lévő Louis karjaiba penderültem.
- Nem hagylak itt ilyen emberek között. - nézett Louis-ra.
- Akkor sem megyek haza. - közöltem vele nyersen.
Louis-t kézen fogtam, majd a táncparkett felé kezdtem magam után húzni.
Nyakába akaszkodtam, s ide-oda kezdtem rázni a csípőm. Harry ettől oly szinten besokallt, hogy egy ingerült morgás után, elhagyta a galériát. Gemma nem értette ezt az egészet, s kicsit elszomorodva szaladt öccse után. Egy percre lehunytam szemem, majd újra felszabadult  mozgásba kezdtem. Egyik kezemmel Louis nyakába kapaszkodtam, hogy még véletlenül se essek el, s ő arcát egészen fülemig tolta, hogy súgni tudjon valamit.
- Ügyesen kiálltál magadért. - morogta, majd bal kezével fenekembe markolt.
Nem tudtam volna, s nem is akartam ellenkezni, inkább tovább folytattam a pörgős dalra, a táncnak nevezett vonaglást. Teljesen hozzá simultam ágyékához, és ez egy morgást eredményezett szájából. Mókás volt nézni, hogy mit váltok ki belőle, s gondolataimba merülve egy pillanatra karjaiba omoltam, s kuncogva végig cirógattam állát.
- Lia.. - morogta, s nevem halk szuszogása közben ajkai vészesen közeledtek enyémhez. Nem akartam elrontani a pillanatot, az alkohol irányított, s így egy hosszú, bár szenvedélyes csókba forrtunk össze.
- Kimegyek a mosdóba. - szakadtam el tőle.
Sietős léptekkel közelítettem meg a helységet. Berontottam az ajtón, és egyből a WC kagyló fölé görnyedtem. Eléggé kikészítette a gyomrom a tömény alkohol, s elég fájdalmasan hagyta el testem.
Ekkor hirtelen becsapódott az ajtó. Nem néztem oda, de a hangja alapján Louis volt az.
- Jól vagy, babe? - simította végig a hátam.
- Nincs semmi bajom. - morogtam, s közben távozott belőlem az elfogyasztott whisky nagy része.
Louis mindeközben kellemesen simogatta hátam. Szép lassan felálltam, majd a mosdókagyló irányába sétáltam, ahol is megengedtem a vizet. Kiöblítettem szám, majd Louis féltő tekintetére irányítottam pillantásom.
- Jobb már? - kérdezte halkan.
- Nem igazán. - motyogtam, s kortyoltam egy kis hideg vizet, hogy csillapítani tudjam a torkomat maró érzést.
Elzártam a csapot, majd megfordultam, s mentem volna ki a mosdóból, de Louis mellkasának ütköztem. Lassan felvezettem rá a tekintetem, és mélyen szemeibe néztem, de gyorsan le is szegeztem. Louis állam alá nyúlva felemelte a fejem, hogy szembe nézzek vele. Kezei közé fogta arcom, s lassan ajkaimra tapasztotta övéit. Tenyere gyengéden járta végig gerincem ívét, s majd ahogy ruhám aljához ért keze, gyengéden felfele tuszkolta testemen. Egészen alhasamig tolta a ruhám anyagát, s mindezt úgy tette, hogy a csókot nem szakította meg. Kicsit elhúzódtam tőle, megszakítva csókunkat. Belenéztem a csodálkozó szempárba, ami éppen magyarázatot vár tőlem.
- Biztos, hogy.. Ez helyes? - bizonytalanodtam el.
- Persze. Szeretnéd. Vagy nem? - morogta a nyakamba.
- Szeretném. - hagyta el a szám, a beleegyező morgás.
Louis vette a célzást, s kezét azon nyomban fenekemre csúsztatta. Ajkai enyémekre vándoroltak, és halk morgással fejezte ki a benne egyre csak növő testi vágyat. Magabiztosan vettem kezembe Lou övcsatját, s egy pár perces kissé erőszakos ügyködés után megszabadítottam tőle. A gombbal és a cipzárral szerencsére nem nekem kellett ügyetlenkedni. Az előbbi bénázásomat elnézve, természetesnek tartottam hogy át vette tőlem. Kezébe vette a ruhám alját, s kínzó lassúsággal vette le rólam. Csípőmnél fogva magához húzott, majd újra ajkaimra tapadt.
- Túl vagy öltözve. - suttogtam fülébe.
Kezem inge aljára vezettem, s kidolgozott mellkasán simítottam végig a fehér anyagon keresztül. Lassan kezdtem kigombolni lefele haladva, s amint végeztem vele, hanyagul a földre dobtam a ruhadarabot. Végigsimított testemen, amibe minden porcikám beleremegett, s számat egy kisebb nyögés hagyta el.
- Ss, nem hangszigeteltek a falak, cica. - vigyorgott rám kajánul Louis.
Louis letérdelt elém, és egy könnyed mozdulattal lerántotta rólam a bugyimat. Először kicsit meglepődtem, de aztán száját ismét enyémre tapasztotta, és elöntött a melegség. Nem gondoltam semmi másra, csak rá. Szép lassan felállt, s elszakadtam ajkaitól egy pillanatra. Mellkasára adtam egy kisebb csókot, s kezem felvezettem vállára. Ajkaihoz hajoltam, s ismét vágyakozón ajkainak estem. Kezei hátamra tévedtek, és szorosan magához húzott. Testünk összeért, szinte egybeolvadt. Fejemben száz meg száz gondolat kavargott, mégsem láttam tisztán, elhomályosított az alkohol. Nem foglalkoztam semmivel, csak élveztem a pillanatot. Mire feleszméltem, már vadul téptük egymás ajkait. Lou egy pillanatra el engedte a hátam, s bal tenyeremet megragadva ágyékához vezette.
- Érzed ezt? - morogta fülembe, s boxerén keresztül éreztem hatalmas, merev erekcióját.
Bólintással feleltem kérdésére, s kezemmel erősen szorítottam meg az anyag sarkát. Lou mosolyogva bámulta tettem, és figyelte ahogy boxere a földre hullik. Kezeim lassú táncot jártak testén, s így vezettem föl őket egészen állkapcsáig. Határozottan ragadta meg két combom, majd erőt véve magán, ölébe húzott. Nem húzta az időt, amint kellően bele egyensúlyozott ölébe, a mosdó széléhez támasztotta fenekem, s egy pillanatra megemelte fejét.
- Lia, tényleg akarod? - morogta, s arcát nyakamba döntve puszilgatta bőröm.
- Akarom. - szuszogtam a vágytól fűtve, s amúgy is ebbe a helyzetbe már gáz lett volna nemet mondani. Csak egy halk morgás hagyta el száját, s combomról bal kezét csiklómra vezette. Először csak szeméremajkaim kényeztette, csak utána tért rá csiklómra. Végig szaladt hátamon a hideg.. Olyan gyengéd érintése van, puha ujjai kínzó táncot jártak rajtam, s nem tudtam megállni, hogy ne szisszenjek fel.
- Lou.. - suttogtam fülébe nevét, mire ő intenzívebben mozgatta kezét - Ne kínozz! Kérlek. - döntöttem arcom nyakába. - Magamba akarlak tudni. - hagyta el egy vággyal teli szusszanás a szám.
- Neked mindent bébi. - morogta ajkaim közé, s én kissé remegve kezembe vettem merev erekcióját. Lou rezzenéstelen arccal emelte egy kicsit feljebb ágyékát, így belém invitálta magát.
Egy hatalmas nyögés kívánkozott ki belőlem, mire Lou ijedten kapta fel fejét.
- Fáj? - zihált az élvezettől és a hirtelen ijedtségtől egyszerre.
- Csak egy kicsit, de nem vagy vészes. - igazítottam meg Louis szemébe lógó tincseit, majd az enyémeket, s karjaiba olvadva hagytam, hogy ő diktálja a tempót.Egyre hangosabban ziháltunk mind a ketten, nem érdekelt, hogy bárki meghallja-e. Nagyon közel voltam már a csúcshoz, amit hirtelen Lou tudtára adtam.
- Louis.. - nyögtem két nagy sóhaj között. - Mindjárt..
- Tudom Kicsim, én is.. - morogta. - De bírd ki egy pár percig. Kérlek. - suttogta bőrömbe, s egy erőteljeset lökött rajtam. Egy percre akkora hatalmas fájdalmat éreztem.. Én nem Louis "kicsikéje" vagyok, hanem Harry-é. Ebben a percben döbbentem rá, hogy én most valójában megcsalom Haz-t. Louis nyakába borultam és pár könnycsepp kíséretében nyögtem fel.
- Louis! - kiáltottam nevét, mire ő egy férfias nyögést préselt ki torkán.
- Lia. - sóhajtott fel, s megéreztem magamba langymeleg örömnedvét. Halkan zihált párat majd a szemembe nézett. - Baj van? - látta meg lecsöppenni a könnyeket arcomról.
- Mi a szart csinálunk? - förmedtem rá.
- Jól érezzük magunkat. - vágta rá értetlenkedve.
- De így? Most csaltam meg Harry-t. - kezdtek el folyni a könnyeim.
Louis egy szót sem szólt, csak nézett maga elé. Hirtelen úgy éreztem, olyan vagyok, mint a többi lány. Egy hülye prosti, aki egy mosdóban csalja meg a barátját annak legjobb haverjával.
Gondolatmenetemből Louis zökkentett ki. Felkapta a koktélruhám a földről, és a kezembe adta.
- Vedd fel, és menj Harry után. - intett fejével az ajtó felé.
- Erre úgy sincs semmi mentségem. Elbasztam. - fakadtam ki.
- Nem. Nem hagyhatom, hogy miattam menjetek szét. Utána mész. - nézett mélyen a szemembe.
Csillogó szemekkel néztem rá.
- Kö-köszönöm. - csak ennyit bírtam kinyögni.
- Ne köszönd. Csak vedd a ruhád, és menj. - simította meg arcomat, majd szorosan megölelt.
Ezután gyorsan magamra vettem a ruhámat, és lemostam az arcomról a verejtéket, és a könnyeket. Mielőtt kimentem volna a mosdóból, utoljára vissza néztem Louis-ra.
Éppen a nadrágját húzta magára.
- Szia. - suttogtam, és elhagytam a helységet.
Nem törődtem a fürkésző arcokkal, csak elköszöntem Harry barátaitól, és kisiettem a bár elé. Táskámból előhalásztam a mobilom, és remegő kézzel tárcsáztam Harry számát. Két csörgés után, viszonylag gyorsan felvette.
- Haza vigyelek, vagy lábra tudsz még állni? - hallottam meg gúnnyal teli hangját.
- Beszélnünk kell. - jelentettem ki.

Chapter 12! Jól megérdemelt nap..*

Figyelem! A történet +18-as részt tartalmaz! Mindenki a saját felelősségére olvassa! Jó olvasást! xx

*Cecillia szemszöge*

Hajnalok hajnalán keltem fel reggel. Oldalamra fordulva pillantottam meg a mellettem még szuszogó barátomat. Jól megvizsgáltam minden egyes részét. Ajkai enyhén voltak eltávolodva egymástól, göndör fürtjei pedig a párnán terültek szét. Közelebb húzódtam hozzá, majd arcához hajolva leheltem rá egy gyengéd csókot. Nem kellett sok idő, mosolyra húzódott szája, majd felnyitotta szemeit. Körém fonta karjait és szorosan magához húzott. Mélyen szemeimbe nézett és megköszörülte torkát.
- Jó reggelt, szerelmem. - köszöntött reggeli rekedtes hangjával, majd a fejem búbjára adott egy lágy csókot.
- Neked is. - viszonoztam a reggeli fogadtatást.
Hátamra fordított, így Harry fölém került. Kezeivel támaszkodott meg, s lassan közeledett ajkaimhoz, amit azonnal lágyan meg is csókolt. Még egy utolsó puszit adott az orromra, azután eltávolodott tőlem. Az ágy szélére húzódott, végül felállt. Hátra túrta rakoncátlan tincseit amik szemébe lógtak. Hátra fordult és küldött felém egy mosolyt.
- Jössz reggelizni? - nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam.
- Menjünk. - bólintottam.
Felpattantam az ágyról és egymás mellett kullogtunk le az étkezőbe. Ahogy beértünk Harry a hűtőhöz ment és kivette belőle a reggelihez szükséges alapanyagokat. Azokat pedig az asztalra helyezte. Én csak csendben figyeltem a tevékenykedését. Felbontotta a megszokott friss narancslevet, amit két pohárba öntött. A szekrényből kivett kettő tányért amiket szintén az asztalra helyezett. Elővette a szeletelt kenyeret amit a kenyérpirítóba tett. Azután felém fordult és hamar megszüntette a közöttünk lévő távolságot.
- Hogyan kéred a pirítóst? - suttogta a fülembe.
- Rád bízom. - mondtam és egy csókot leheltem ajkaira.
Eltávolodott tőlem és elővett egy üveg eperdzsemet. Mikor jelzett, hogy kész a pirítós, akkor a két tányérra helyezte. Az asztal két végébe tette a tányérokat, mellé a narancslevet, középre pedig az eperdzsemet. Mind a ketten helyet foglaltunk a két széken szemben egymással. A dzsem után nyúltam, majd a kés segítségével a pirított kenyérszeletre kentem. Ugyan ezt végig csinálta Harry is, amit türelmesen megvártam, mivel nem szeretek egyedül enni. Miután végzett, elégedetten haraptam a szendvicsembe. Ő csak felnevetett, majd követte példámat.
A reggeli elfogyasztása után a kanapén foglaltunk helyet. Harry ölében ültem, fejem pedig mellkasának volt döntve. Karjait szorosan körém fonta, mint ahogyan azt este tette. Arcomat hintette be nedves, érzéki csókokkal, de én az ajkamon szerettem volna tudni az övét. Álla alá nyúltam, magamhoz húztam és gyengéden, de még is mohón csókoltam meg. Hátamra döntött, egész lényével fölém tornyosodott. Kezem tarkójához csúsztattam, azonban még mindig csókban forrtunk össze. Kezével kisebb köröket írt le hasamon, s cirógatta azt. Pólóm egyre feljebb csúszott rajtam, teljesen belebizseregtem. Pici szünetet tartottunk a csókba, és Harry a gyors zihálás közepette annyit nyöszörgött.:
- Akarlak Lia. - jobb kezével végig simogatta testem minden egyes porcikáját, majd újra ajkaink kapták a főbb szerepet. Egyszer csak azt éreztem pólóm eltűnik rólam, és felső testem teljesen szabaddá válik. Meg kellett szakítanom a csókot, mert ez így mégis csak kényelmetlen.
- Menjünk a hálóba. - mondtam, miközben letöröltem a Harry ajkairól csorgó nyálat.
Harry könnyedén felemelt én pedig dereka köré fontam lábaim. Amíg felvánszorogtunk a hálószobába addig váltottunk egy - egy hosszabb csókot. Amint beértünk a szobába Hazz a lábával becsukta az ajtót, azután engem végigfektetett az ágyon. Meztelen felső testeink teljesen egymáshoz simultak. Hazz pizsama nadrágommal együtt lehúzta a bugyimat, és hatalmas mosollyal a száján hajolt fölém. Ajkai finoman érintették nyakam, mire egy kisebb nyögéssel válaszoltam. Fordítottam helyzetünkön, így már én voltam felül. Ajkára adtam egy utolsó csókot, majd nyakára tértem rá. Finoman szívogatni kezdtem a bőrét, ami piros foltot hagyott nyakán, és néha - néha belenyögött, de ez a pillanat műve volt. Így haladtam lefelé. Kidolgozott mellkasát hintettem be apró, nedves csókokkal. V vonalánál tartottam, majd egy határozott mozdulattal lehúztam boxerét. Kezembe vettem kemény erekcióját, és lassan fel-le húzogattam rajta kezem. Nyögések hagyták el száját, érzelemmel teli nyögések. Egyszer csak beszédre nyitotta száját, és elég mérges szavak csúsztak ki rajta.
- Lia, az hogy akarlak, nem azt jelenti, hogy kínozz halálra. - sziszegte ki fogai között.
Jót kuncogtam megjegyzésén, viszont nem hagytam abba. Egyszer - kétszer ugyanezt a mozdulatot tettem meg, majd egy csíkot húztam végig nyelvemmel, amit egy mély, férfias morgást eredményezett.
- Lia! - emelte meg hangját. - Kérlek ne. - csak húzta száját.
- És mégis miért ne? - mosolyogtam, és most sem hagytam abban a számára szörnyű kényeztetést.
- Benned akarom tudni magam. - sziszegte halkan fogai között.
Visszamásztam hozzá, lehúzott magához és egy csókot adott ajkaimra. Maga alá fordított, de mielőtt belém vezette volna magát, mélyen a szemembe nézett.
- Lia, te tényleg velem szeretnéd elveszíteni?
Aprót bólintottam, s biztatóan mosolyogtam rá. Egy hatalmas levegőt vett, majd az ágy támlába megkapaszkodva bepozicionálta magát.
- Mehet? - motyogta.
- Igen. - sóhajtottam, majd halvány mosolyra húztam ajkaim.
Csak morgott egyet, és egy határozott mozdulattal belém vetette erekcióját. Alhasam megfeszült, egyszerűen akkora fájdalom töltötte el testem, hogy összerándult minden izmom, és Harry nyakába kapaszkodtam meg. Hangszálaim megremegtek és egy hangos elég mélyről jövő sikítás hagyta el szaggatottan szám.
- Annyira sajnálom. - nyomott arcomra egy apró puszit.
Kihúzódott belőlem, majd újra vissza. Addig nem mozgott, míg egy kicsit meg nem szoktam a nem mindennapi méretét. Szemeim végig lehunyva tartottam, a fájdalom nem akart apadni alhasamnál.
- Jól vagy? - kérdezte meg Harry és lágyan simogatni kezdte arcom.
- Jól. - mondtam egy levegő vétel közepette.
- Biztos, hogy szeretnéd? Ne hagyjuk abba? - mondta aggódóan Harry.
- Igen, akarom.
- Hidd el, átvenném a fájdalmadat, ha lehetséges lenne. - felelte őszintén.
Elmosolyodtam, majd erőt vettem magamon, hogy szólni tudjak.
- Kérlek, ne nézz már engem olyan gyengének.
- Ne beszélj butaságokat! - csitított.
- Styles! Hajrá! - vittem, hangomba egy kis agresszivitást is. Nagyon meg lepődött mit, ne mondjak, de engedelmeskedett, lassan kezdett el bennem mozogni gyengéd, finom mozdulatokkal. Néha morgott egyet, majd meguntam a tétlenségét és fordítottam helyzetünkön, így már én voltam legfelül. Harry furcsa pillantást vetett rám, majd eszembe jutott innentől én diktálom a tempót. Csak kuncogtam egyet. Az elején lassú gyengéd mozdulatokkal vágtam bele, és elég fájdalmas volt, de nem annyira, mint először. Nyögések szűrődtek ki fogaim közül, amiket néha mély levegő vételek váltottak fel. Harry szemei végig lehunyva voltak, és kezeivel eszeveszett módon húzta az ágyneműt. Olyan furcsa volt, hogy mindezt én váltom ki belőle. Felnyitotta pilláit, majd könyökére támaszkodva húzott le magához. Érzelemmel teli, csókot lehelt ajkaimra, azután kezét felvezette a tarkómhoz. Óvatosan maga alá fordított, a csókot meg nem szakítva. Hatalmas tenyereivel gyengéden végig simogatta testem, amitől végig szaladt hátamon a hideg. Önkénytelenül elhúzta ajkait, és kaján mosoly jelent meg arcán.
- Drágám, folytassuk? - túrt izzadt fürtjei közé.
- Igen. - motyogtam, mire ő egy elégedett vigyorral válaszolt. Most is mint előbb bepozicionált, majd belém tette teljes méretét, egy percig még megvolt a fájdalom, de hamar elillant. Nyögéseink töltötték be a szobát. Gyakran csókban forrtunk össze, kisebb - nagyobb megszakításokkal. Harry gyengéd mozdulatai teljesen megbabonáztak. Éreztem, hogy már közel vagyok, s nem kellet kis idő, míg a hátam ívbe feszült, és a barátom nevét lihegve jutottam el a csúcsra. Ekkor Harry alsó ajkára harapott, majd egy erőteljes, férfias nyögés hagyta el száját, ekkor megéreztem magamban valami különlegeset. Fölém támaszkodva egy pillanatig egy helyben maradt, azután kihúzódott belőlem. Mellettem foglalt helyet, s mélyen szemeimbe fúrta az övéit. Egy pillanatig egymás szemébe meredtünk el azután halkan motyogott valamit.
- Szeretlek, Lia. - mosolyodott el.
- Szeretlek, Harry. Nagyon szeretlek. - suttogtam, majd gyengéden megcsókoltam.

Ui: Remélem tetszett. Először írunk ilyet, nézzétek el nekünk! Kérlek írjatok véleményt. Így hogy írjak új részt, ha nem mondtok semmit? További szép estét. xx
Írta: Adri S., és Jázmin J.

Chapter 11! Szeretlek!..*

Megbántottál, de tudom nem akartál. Bár minden nagyon fájt, de én mégis, megbocsátok neked, 
mert teljes szívből, csak téged szeretlek.

*Cecillia szemszöge*

- Lia? - csillant fel a szeme a meglepődöttségtől.

- Csak a telefonomért jöttem. - pillantottam oldalra.

Sóhajtott egyet, s láttam a csalódottságot az arcán. Egy pillanatig még gondolkozott azután bement a házba. Zsebre tettem kezeim, és körbe néztem. Ott állt mögöttem, és éreztem, ahogy néz engem. Csontomig hatolt a fájdalom ami átjárta testem.

- Lia, kérlek nézz rám. - motyogta és hangja a bánattól remegett.
- Hova tetted a telefonom? - tereltem a témát.
- Lia! Szerelmem.
- A telefonom! - emeltem meg hangom eléggé indulatosan.
- Az étkező asztalon van. - motyogott. Erőt vettem magamon, és az asztaloz sétáltam. Kezembe vettem a mobilom, és zsebembe mélyesztettem. Megfordultam, és éppen lépni akartam, de útban volt mellkasa.
- Lia. - jobb kezét vállamra tette, és hatalmasat sóhajtott. - L-Lia.
- Ne Liá-z itt nekem! És engedj el! Tudod mennyire fájt ez nekem. Nem ilyennek ismertelek meg!
- Kérlek bocsáss meg.
- Szia. - mordultam fel és kiviharzottam az ajtón.
- Ne! Kérlek ne hagyj magamra! - rohant utánam. Már a járdán sétáltam, amikor megragadta karom. - Ne, Lia. Nem akarom.
- Harry, késő. Már elrontottad.
- Ne mond ezt. Én nem akartam. Bocsáss meg! Szerelmes vagyok beléd, és kellesz nekem. Nem akarok egyedül megöregedni. Én veled akarok lenni. - kezdett bele a sírásba. - Minden megadok neked, amit csak akarsz. Csak most ne hagyj magamra.
- Harry. - Kezdem bele a magyarázkodásba, de letérdelt, és a sírása még hangosabbá vált.
- Cecillia, ne hagyj magamra, térden állva könyörgök. - tenyere enyémhez csúszott, majd ujjait készült enyémekkel összefonni, de hátrálni kezdtem egy pár lépéssel, és szomorúan elszóltam magam.
- Jó éjszakát Harry.
- Lia! - temette arcát tenyereibe.
Gyorsan távolodtam Harry-től.

-Ne menj. Ne-he-eee. - hallatszott elég távolról összetört hangja. - Lia! Én örökkön örökké várni fogok rád. Csak megtorpantam. Milliónyi kérdés gyűlt össze bennem, és mindegyik hatalmas fájdalommal járt. A szívem azt súgta menj vissza, az eszem pedig azt hogy: Felejtsd el..

Nem tudom mit tegyek. Ha megbocsájtok újra csalódhatok. Félénken hátrafordultam, és fürkésztem a pár méterre lévő göndör srácot. Arcát tenyerébe temette, és úgy zokogott egyre hangosabban. Ha a szívemre hallgatok, visszamegyek, ha az eszemre, akkor nem. De vajon melyik a helyes döntés? Hátrafelé kezdtem komótosan sétálni, de szemem még mindig Harry-n volt. Megszakad a szívem. Én szeretem. De félek újra szeretni. Félek új esélyt adni. Félek újra a bizalmamba venni őt. Félek a csalódástól..
Lehunytam szemeim és egy hatalmas levegőt vettem. Ezer gondolat rohant át az elmémen, erőt vettem magamon és félénk léptekkel szeltem át a közöttünk lévő távolságot. Arca még mindig hatalmas kezei között volt, de megfogtam kezét és leguggoltam hozzá.
- Li.. - kezdte volna de nem hagytam neki, hogy befejezze.
- Szeretlek, de ilyet kérlek többet ne tegyél.
- Soha többet. - szorított magához.
Kimondhatatlanul jól esett ölelése, egyszerűen csak karjaiba olvadtam. Szipogásba kezdett, ezért kobakját tenyereim közé fogtam. Jobb kezemmel megigazítgattam a szemébe lógó könnyes fürtöket, majd finoman megsimogattam vöröslő arcát. Mélyen néztünk egymás szemébe. Végtelennek tűnt az idő, teljesen elvesztem smaragdosan csillogó pupillájába. Csodás volt. Ajkai hirtelen az enyéimhez tévedtek, majd hosszú csókkal pecsételtük ezt a pillanatot. Miközben zöld íriszeiben vesztem el, az idő alatt gondolkoztam. Ha most elmentem volna, lehet többé nem lett volna ilyen alkalom. Reggel csókjaira kelni, karjaiba bújni ha rossz napod volt, aki megért, és támogat.
- Gond van, szerelmem? - kérdezte aggódóan.
- Nincs, semmi.-motyogtam.- Csak menjünk haza.
Megértően bólintott, felállt és engem is felsegített. Szorosan átkarolt, mintha bármelyik percben elveszthetne. Beértünk a lakásba azon belül a nappaliba. Leültem a kanapéra, és térdeimet magam mellé húzva helyezkedtem el. Harry a konyhába, volt és pár perc elteltével ő is csatlakozott, két pohár narancslé kíséretében. Az italokat a közeli asztalra helyezte, majd ő is helyet foglalt a kanapén és ölébe húzott. Fejemet mellkasára döntöttem, ő pedig átkarolt. Éreztem, ahogy kibe fújja a levegőt, éreztem a szívének dobbanásait és olyan tökéletes.
- Csókolj meg újra.-döntötte állát fejem búbjára, csak mosolyogtam és boldogan tettem eleget kérésének.- Lia.. És most mit fogunk csinálni? - dörzsölte meg bal szemét.
- Ezt, hogy érted?
- Hát úgy, hogy-hogy lesz köztünk tovább. - sütötte le szemeit.
- Harry. - néztem rá, kicsit dühösen. - Mi együtt vagyunk és leszünk is.
- Lia, komolyan mondom, nélküled én már nem lennék. - vakargatta meg oldalát, majd ölébe vett és feltápászkodott a kanapéról. Lassan meg indult a lépcső sor felé, és közben aranyosan dúdolgatott.

U.i.: Remélem tetszett! Véleményeket várok, ha már az előzőre 1, ismétlem 1 megjegyzés jött. Ennyire nem lett jó? Nyugodtan írjátok le, ha nem tetszik, mert akkor tudom min kell javítani! További szép estét! :) x
Jázmin, és Adrienn. xx

Chapter 10! Otthon 'édes' otthon?!*

A megbocsájtás minden heget össze forraszt.. vagy talán mégsem?

*Cecillia szemszöge*

- Lia, é-én s-sajnálom. - motyogta, de se kép, se hang.

Hátat fordítottam és rohanni kezdtem. Lábaimat sebesen kapkodtam, és könnyeimet törölgettem. Össze voltam zavarodva. Én nem ilyennek ismertem meg Harry-t. Azt hittem, hogy kedves, és gyengéd. Csalódtam benne..

Nem tudtam merre futok, csak futottam. Előre, az egyik kis utcán be, a másiknál ki, aztán jobbra, és így tovább. Szaporán vettem a levegőt, mire egy elhagyatott helyre értem. Ott kicsit lelassítottam, majd teljesen megálltam. Körbenéztem. Felborított kukák, össze grafiti-zett falak akárhova nézek. A gondolataimmal voltam elfoglalva, amikor egy hangot hallottam a hátam mögül. Hátranéztem, majd egy tetovált, nálam pár évvel idősebb férfival találtam szemben magam.

- Mi szél hozott erre kislány? - húzta kaján mosolyra a száját, majd egy jó nagyot szívott a cigijéből.

- Semmi köze hozzá. - adtam meg számára a tömör választ.

Nem akartam, hogy hallja, hogy félek.

- Hú ha. Valaki nagyon ideges. - fújta ki a füstöt gúnyosan nevetve, majd kezét felém nyújtotta.

- Hozzám ne érjen! - kezdtem el hátrálni.

Hiába, ugyanis beleütköztem egy kukába, amit sikeresen fel is borítottam. Ismételten futni kezdtem. Még hallottam gúnyos nevetését egy jó pár kanyar után is.

Úgy döntöttem, hogy megkeresem a hazavezető utat. Nem szeretnék el futni a problémák elől. Ez olyan gyerekes. Mivel eléggé ki voltam már fulladva a sok futástól, ezért lassítottam a tempón. Lassan és komótosan sétáltam a haza vezető úton. Így volt időm kicsit gondolkodni az eddig történteken. Végül arra jutottam, hogy én szeretem Harry-t. Hülyeségeket csinál az ember, és ha megbánja, de őszintén, akkor nincs is vele baj. Hamarosan befordultam az utcánkba, és megpillantottam a szerény lakásunk. A félelem járta el testem, és milliónyi kérdés merült fel bennem. Minden lépéssel közelebb kerültem az épülethez, majd táskámba nyúltam és előkerestem belőle a lakáskulcsom. Megálltam a kapunál ahol, még utoljára megtöröltem szemeim. Kinyitottam a kaput, majd enyhén behajtottam magam után. Pillantásomat a házból kiszűrődő fényre vetettem, majd egy árnyék mocorgott a fényben. Az ajtóhoz kullogtam, majd kulcsomat bepozicionálva kinyitottam a bejárati ajtót. Megpróbáltam minél halkabban becsukni az ajtót, de meghallottam apu érdes hangját.

- Kisfiam, nézd meg kérlek ki az!

- Rendben apu. - hangozott öcsém szelíden cincogó hangja. - Liaa! - kezdett volna bele, a boldog kiabálásba, de befogtam a száját, és halkan suttogtam fülébe.

- Kérlek, maradj csöndbe! Nem akarok nagy balhét. Bár így is, úgy is az lesz. - sóhajtottam.

- Ki az? - hallottam meg ismét apukám hangját.

Nem tudtam mit csináljak. De nem is nagyon volt időm semmire, mivel lépéseket hallottam, amik édesapámtól származtak.

- Cecillia? - kerekedtek ki szemei.

Nem szóltam semmit, csak figyeltem minden egyes mozdulatát, reakcióját. Nem tudta mit mondhatna, így próbálta összeszedni gondolatait. Fél perc elteltével édesanyám is megjelent, és nyakamba borult.

- Hiányoztál Cecillia. - szorított magához szorosan.

- Te is nekem, anya. - viszonoztam ölelését.

Eltávolodott tőlem, s szólásra nyitotta száját, de közbeszóltam.

- Ha nem gond, felmennék a szobámba. - sütöttem le szemeimet, és a lábfejem kezdtem el bámulni, mintha érdekes lenne.

Anya megértően bólintott, míg Apa megvetően nézett engem. Figyelmen kívül hagytam, és felsiettem a szobámba. Amint beértem megcsapott kedvenc parfümöm illata, majd komótosan az ablakomhoz sétáltam és kinyitottam, hogy átjárja a szobát, a friss esti szellő. Kipillantottam a szobán ablakán, egyenesen ki az utcára. Néztem ahogyan az emberek fel s alá járkálnak. Egyikük a buszra sietett, másikuk pedig csak ment előre. Elmerengtem a járókelők látványán, ahogyan kifejezéstelen arccal mennek a fejük után. Manapság nem figyelnek a másikra. Még egy őszinte mosoly is ritka. Sóhajtottam egyet, majd elléptem az ablakomtól. A táskámban kezdtem matatni a telefonom után, de nem volt ott.
- Hol hagyhattam? - fogtam meg idegesen tarkóm.- Oh, jaj ne! Ott hagytam. Harry éppen azt mondta. Áááh. Remek! Akkor most mehetek vissza.
Megfogtam a táskám, és azzal együtt mentem le a földszintre. Szó nélkül kimentem a házból, és egyenesen a Styles ház felé vettem az irányt. Sietősen mentem a fejem után, gondolkozás után. Hamar meg is érkeztem az ismerős házhoz, és feszengve nyomtam meg a csengőt. Kis idő múlva hallottam, hogy valaki közeledik a bejárati ajtóhoz, majd kinyitja.
- Lia?..

U.i.: Hát ez nagyon rossz lett. Legalábbis a vége. Véleményeket várok. Jó olvasást!x

Írta: Juhos Jázmin és Szentgyörgyi Adrienn. xx

Chaper 9! Vége?*

'' Szomorú. Találkozunk véletlenül egy emberrel, beszélünk vele, megismerjük, hatással van ránk, aztán elveszítjük. És soha, de soha nem látjuk többé.. ''

*Cecillia szemszöge*

- Igen, sokan mondták már. - viszonozta mosolyomat.
- Neked sem mondta Harry, hogy mikor ér haza? -érdeklődtem Gemmánál.
Reméltem, hogy el tudok indítani egy kisebb-nagyobb beszélgetést.
- Nem, de nem hinném, hogy sokáig marad, hogyha itthon ilyen szép lány várja. - mosolygott rám.
- Hát, köszönöm. - nevettem el magam.
- Még nem is kérdeztem meg, Harry pedig nem is mondta, ti akkor most jártok? - kezdte el húzogatni a szemöldökét.
Úgy gondoltam, hogy ezt Harry-nek kéne elmesélnie, hiszen mégis csak az Ő testvére. De mi már össze tartozunk. Legalábbis én nem rövid távra tervezek.
- Igen, úgy is mondhatjuk.
Éreztem, ahogyan elpirulok, ezért akaratlanul is elnevettem magam.
- Bocsánat, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. - mondta.
Láttam, ahogy a szája mosolyra húzódik. Majdnem elnevette magát Ő is.
- Semmi baj.
- Elmegyünk a közeli kávézóba? - vetette fel az ötletet.
- Erre nem mondhatok nemet. - egyeztem bele.
Felpattantam, és felszaladtam az emeletre. A szekrényhez álltam és kerestem a programhoz megfelelő ruha összeállítást, ezután vissza siettem a nappaliba, ahol már Gemma tűkön ülve várt rám.
- Indulhatunk. - vettem fel a kabátom, és a cipőm.
Kinyitottam az ajtót, majd kiléptünk az utcára, majd magunk után zártam is be. Kiértünk a kapun, balra fordultunk el, és egyenesen haladtunk tovább. Komótosan ballagtunk, közben váltottunk néhány szót, de nagy részben csendben voltunk.
Megérkeztünk a megbeszélt helyre, majd a pulthoz mentünk. Ki kértük az italainkat, kifizettük, és leültünk az egyik asztalhoz.
- Na és mivel foglalkozol, vagy szeretnél foglalkozni? - kérdeztem udvariasan.
- Divattervező szeretnék lenni a későbbiekben. Persze, ez még nem végleges. Te mit tervezel?
- Igazság szerint ezen nem gondolkoztam el még komolyabban. De szerintem van még időm. - kortyoltam bele az italomba.
- Ebben teljes mértékben egyetértek. - bólintott.
- Neked van barátod egyébként? Ha kellemetlen akkor ne válaszolj. - érdeklődtem.
- Igen, egy ideje egy párt alkotunk. Be szeretném majd mutatni.
- Szívesen megismerném.

*Harry szemszöge*

( Ez idő alatt.)

Megpróbáltam feltűnés nélkül felszívódni, de Louis utánam kiáltott.
- Harry, hova sietsz ennyire? - vissza fordultam, majd hatalmasat sóhajtva neki kezdtem.
- Hát elég hosszú, tudod fáradt is vagyok, és nálam van Gemma.
- Ja, persze, pont Gemma miatt sietnél el - nevetett - csaj van a dologba.
- És ha igen, akkor mi van?

Kinyitottam az ajtót, és a volán mögé ültem, végül becsuktam. Beindítottam a kocsit, és elhajtottam a parkolóból. A rádióhoz nyúltam és bekapcsoltam. Valami beszélgetős show-t kezdtem el hallgatni. A kamaszokról szólt. Hát nem is tudom. Nem igazán kötött le, így átkapcsoltam. Kissé lágy zene ment ezen az adón. Tovább kapcsoltam, de semmi érdekesebb nem volt, ezért kikapcsoltam, és csendben folytattam az utat. Alig 10 perc után félúton jártam, amikor piros lámpa volt, ezért kénytelen voltam megállni. Fél perc után sárgára, majd zöldre váltott, és elindultam.
- Olyan végtelen ez út! Istenem, mikor érek már haza.- sóhajtottam.
Hamarosan meg érkeztem. Leparkoltam a ház előtt, majd kipattantam a kocsiból, és lezártam. Besiettem a kapun, majd a bejárati ajtón. Lerúgtam a cipőm, és levettem a kabátom, ezután a fogasra akasztottam.
- Lia, kicsim. - mondtam kicsit hangosabb hangnemben.
Felszaladtam az emeletre, majd benyitottam a szobába, de az üres volt. A fürdőbe is benéztem, de az is üresen tátongott. Körbenéztem az egész házban, de nem találtam se Lia-t, se Gemma-t. Az ajtó is nyitva volt. Kezdtem nagyon aggódni érte. A mobilomért nyúltam, és tárcsáztam Lia-t, de itthon hagyta. Ezután Gemma-t, de ő nem vette fel. Többször is próbálkoztam, sikertelenül. Le rohantam a nappaliba, majd a kanapéra rogytam. Mi van, ha történt velük valami? Mit fogok csinálni? Biztos nem nyelte el őket a föld. A síró görcs kerülgetett. Te jó ég. És ha tényleg van valami, hogy számolok el anyának, és Lia szüleinek? Te jó ég! Lehet, hogy elrabolták őket, vagy ami ennél is rosszabb. Á, nem merek bele gondolni. Nem bírtam magammal, nem bírtam egy helyben maradni. Egy fajta féltő idegesség járta át a szívem. Felpattantam, majd fel, s alá rohangáltam a nappaliba. Hatalmas gombóc volt a torkomba. Sőt, mint egy kéz, ami nem akarja elengedi nyakam. Az ajtó felé vettem az irány, majd megtorpantam, hogy magamra vegyem cipőm és a kabátom. Magamra vettem az említett ruha darabokat, majd a kilincs felé emeltem kezem, ami váratlanul kinyílt. Hozzá sem nyúltam az ajtóhoz, ezért hátrébb léptem, mire szemben találtam magam Lia-val és Gemma-val.
- Hol voltál? Nincs semmi bajod? - rontottam Lia-nak.
Minden egyes porcikáját végigpásztáztam, hogy nem-e esett bántódása. Amint megbizonyosodtam róla, hogy teljes épségben van, tekintetem felszegeztem, és a barátnőm szemébe néztem. Lia értetlen tekintettel meredt rám, s szólásra nyitotta ajkait, de közbevágtam.
- Miért mentetek el? És miért nem szóltatok? A szívrohamot hoztátok rám. - halmoztam el kérdésekkel.
- De Harry. Mi csak a kávézóba mentünk.
- Azért dobhattatok volna egy SMS-t.
- De csak kávézni voltunk. - ismételte Lia.
- Öcsi csak ismerkedtünk. - dörmögte Gemma, de figyelembe sem vettem szavait.
- Rohadtul nem érdekel. Nem csuktátok be az ajtót, és tiszta kupi volt a házba. Egyből rosszra gondoltam.
- Nincs is rendetlenség. - tagadta le Lia.
- És? Nem csinálsz ilyet többet! Te se, és te sem. - mutogattam idegesen a két lányra.
Szemét élesen a földre sütötte le. Azt akartam hogy a szemebe mondja. Erősen megragadtam arccsontját, mire ő feljajdult.
- Nézz a szemembe! - emeltem meg hangom. - Világos?
Erőteljesen eltoltam magamtól arcát, mire ő egy hatalmas szipogással válaszolt, és vissza már könnyekben úszó arcát fordította.
- Lia. É-én.. s-sajnálom. - fogtam meg karját, de kirántotta kezem közül.
Lia így ahogy volt, hátat fordított nekem, majd elhagyta a házat. Hátrébb araszoltam, és ismét a kanapéra rogytam. Éreztem ahogy könnybe lábad a szemem, és egy kövér könnycseppet engedtem útjára.
- Egy barom vagyok.
- Igen az vagy. - morogta Gemma. - Ilyenkor kétségbe vonom, hogy mi rokonok vagyunk. Ugye tudod?
- Ezzel nem segítesz.
- Ezt te magad tudod helyre hozni. Miért kell rárontani Lia-ra? Nem zárhatod be ide. - vágta hozzám a szavakat, amelyek ez alapon igazak is voltak.
- Én csak meg szeretném védeni őt. Belehalnék, ha elveszíteném.
Gemma sóhajtott egyet, és lehuppant mellém a kanapéra. Átkarolt, és simogatni kezdte a karom. Fejét a vállamra hajtotta, és vigasztalni próbált, kevés sikerrel.
- Minden rendben lesz. - suttogta.

U.i.: Tudom, sokat késtem, elnézést.. De ezért hosszabb részt is hoztam nektek. Pipáljatok.. Véleményeket, avagy megjegyzéseket szívesen fogadok. x Remélem tetszik, jó olvasást. xxxx (:
Írta: Juhos Jázmin, Szentgyörgyi Adrienn. x

Chapter 8! Egy unalmas, viszont laza nap.*

*Cecillia szemszöge*

Reggel az ébredésemet az éles fénynek köszönhettem. Felnyitottam szemhéjaim, és tekintetem leszegeztem a mellettem levő helyre. Harry viszont nem volt mellettem, kihűlt helye volt. Felültem az ágyban, ezután felálltam. Levánszorogtam a konyhába, és készítettem magamnak teát. Töltöttem a bögrébe az akkor még gőzölgő, forró teából. A kanapéhoz sétáltam, majd a teára ügyelve, - hogy ne öntsem ki - ültem le. Kezembe vettem a tévé kapcsolót, bekapcsoltam, majd válogatni kezdtem a csatornák között. Számhoz emeltem a bögrét, így megpillantottam a csuklómon egy kisebb szöveget. A forró teát a legközelebbi asztalra helyeztem, és visszaültem az eredeti helyemre. A pulcsim ujját feljebb tűrtem, és felolvastam magamban a kisebb terjedelmű szöveget. " El kellett mennem fociedzésre, illetve átküldtem hozzád Gemma-t is. Remélem nem gond. Szeretlek. H. xx "
Gyorsan felpattantam az eredeti helyemről, és sietősen a fürdőbe vonultam. Felvettem egy egyszerű szettet, majd a hajam copfba kötöttem. Elővettem a parfümöm, fújtam magamra, ezután visszatettem a polcra. Visszatértem a nappaliba, és neki álltam pirítós kenyeret készíteni.
Elővettem néhány szelet kenyeret, és a kenyérpirítóba tettem. Amint megpirította egy tányérra helyeztem a pirítóst. A tányért az asztal közepére tettem. Hajamhoz nyúltam, és szorítottam a copfom szorításán.
A szekrényhez sétáltam, és egy kisebb részen könyvek sorakoztak. Átfutottam a címeket, míg egy könyvön megakadt a szemem, mégpedig a Pál utcai fiúk című könyven. Eddig jó párszor átlapozgattam a könyvecskét, de sose tudtam megunni. Kezembe vettem az említett tárgyat, majd összekuporodtam a kanapén. Az első oldalhoz lapoztam, azután nekikezdtem a könyv elolvasásának.
A könyv negyedénél járhattam mikor csengettek. Letettem a könyvet az asztalra, és megigazítottam a ruhám. Az ajtóhoz siettem, majd ajtót nyitottam. Az ajtó mögött egy mosolygós lány állt.
- Szia, Gemma Styles. - nyújtotta a kezét.
- Szia, Cecillia Wills - fogtam vele kezet. - gondolom te vagy Harry testvére.
Bólintott, majd félreálltam így beengedve őt.
- Harry már sokat mesélt rólad. - törtem meg a közöttünk lévő csendet.
- Ahogy rólad is. - mosolygott rám.
Leültem a kanapéra, és megveregettem a mellettem hagyott üres helyet.
- Foglalj nyugodtan helyet. - küldtem felé egy biztató mosolyt.
Így is tett. Kezembe vettem a teámat, és belekortyoltam.
- Kérsz valamit? - tettem fel a kérdést.
- Egy pohár víz jól esne, köszönöm. - felelte.
Csendben bólintottam egyet, és a konyha felé vettem az irányt.
Megtöltöttem egy poharat vízzel, és a kezébe adtam. Udvariasan megköszönte, belekortyolt, és az asztalra helyezte a poharat.
- Harry edzésen van, ugye? - kérdezte Gemma.
- Igen. Itt a bizonyíték! - nevettem el magam, majd elé tartottam a jobb kezemet, amin Harold üzenete díszelgett.
Erre Ő csak felnevetett, és egy rakoncátlan hajtincset a füle mögé tűrt. Én a teámért nyúltam. Lassan kezdtem kortyolgatni a forrón gőzölgő folyadékot. Majdnem a felét megittam. Ekkor a tekintetem a mellettem ülő lányra szegeződött. Az arcát fürkésztem. Kimondhatatlanul hasonlított Harry-re.
- Mi olyan érdekes? - nevetett ki Gemma.
- Ó, semmi, csak éppen azt néztem, hogy mennyire hasonlítasz a testvéredre. - a szám mosolyra húzódott.
- Igen, sokan mondták már. - viszonozta mosolyomat.

U.i.: Először is bocsánatot kérek a 2 hét késésért. Bár ezt már a facebook csoportban bővebben is kifejtettem miért volt. Mint olvashattátok, egy semmitmondó rész lett. Sőt, szerintem kifejezetten unalmas, és rövid. De ezt ti döntsétek el. Véleményeket, megjegyzéseket szívesen fogadok. Illetve mostantól pipálhattok is a bejegyzések végén. Jó olvasást, remélem tetszett! :) xx

Írók :

• Szentgyörgyi Adrienn. x
• Juhos Jázmin. x
• (Segített: Kovács Erzsébet. x)