Chapter 2! Vacsora két főre*

*Cecillia szemszöge*

Ma reggel, nem meglepően, fáradtan keltem. Bár nem is csodáltam. Éjszaka, szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam. Kikecmeregtem az ágyból, és elbattyogtam a fürdőbe. Bele néztem a tükörbe, és táskásak voltak a szemeim. A hajam tiszta kóc. Látszik, hogy nem aludtam szinte semmit. Megmostam az arcom, és fogat is mostam. Felkentem magamra egy kis natúr sminket, és kész is lettem. A tükörből kicsit elviselhetőbb lány nézett vissza. Fel vettem magamra a mára kiválasztott  ruháimat. Kimentem a nappaliba, és köszöntöttem a szüleimet. Leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a tv-t. Váltogattam a csatornákat, mire megtaláltam a kedvenc filmem. Mivel közeleg a karácsony, ezért mostanában filmeket adnak le. De most leginkább merengtem, hogy - hogy említhetném meg a szüleimnek, hogy elmegyek a focimeccsre. Kár volt beleegyezni. Késő bánat. Hosszas fél óra után megszólaltam.
- Anyu, elmehetek a ma focimeccsre? - kérdeztem reménykedve.
- Beszéld meg apuddal. Ha ő megengedi, akkor én is. - mondta.
Sóhajtottam egyet, és apa irodája felé vettem az irányt. Az ajtó előtt megálltam, és kifújtam a levegőt. Izgultam, de nagyon is. Gyorsan bekopogtam, és vártam a választ.
- Gyere! - mondta apa.
- Szia apu. - köszöntem, egy mosoly kíséretével.
- Szia Lia. - viszonozta a mosolyt.
- Azt szeretném megkérdezni, hogy ma lesz egy focimeccs, és szeretnék elmenni rá. Megengeded? - a mondat végére elcsendesült a hangom. A kezeim remegtek. Türelmetlenül vártam a válaszát.
Felsóhajtott, és egy kicsit gondolkozott.
- Rendben, elengedlek. De legyél itthon időben. És ne csinálj semmi rosszat. - mosolygott.
- Köszönöm apa. Rendben, nagyon imádlak. - öleltem meg.
Felálltam, és hagytam dolgozni tovább. Fülig érő mosollyal hagytam el az irodát. Anya csak nevetett. Becsattogtam a szobámba, és megnéztem a telefonom. 2 nem fogadott hívásom volt Harry-től. Miután ezt elolvastam harmadjára megszólalt a telefonom, gyorsan felvettem.
- Szia Harry. Ne haragudj, nem láttam hogy hívtál. - hadartam el gyorsan.
- Szia Lia. Nincs semmi gond. Csak annyit szeretnék, hogy a meccset át tették a következő hétre. Így gondoltam el mehetnénk vacsorázni. Remélem nem baj.
- Rendben. Mikorra lennél itt?
- Körülbelül 2 óra. Azaz 5-re. Jó lesz?
- Természetesen. - válaszoltam.
- Akkor majd megyek érted. Szia Lia. - köszönt el.
- Szia Harry. - köszöntem el.
Letettem a telefonom az asztalomra, utána el mentem a gardróbomhoz. Bő fél óra alatt meg is találtam a megfelelő ruhadarabokat. Bevittem őket a fürdőbe. Lezuhanyoztam, és magam köré tekertem egy törölközőt. Kisminkeltem magam, és begöndörítettem a hajam. Felvettem a szettem, és kész is lettem másfél óra alatt. Ez idő alatt felnéztem twitter-re. Nem volt semmi új, így ki is jelentkeztem. Ez idő alatt babráltam a telefonommal, arra eszméltem fel, hogy üzenetet kaptam, ami így szólt.:
" Itt vagyok érted. Gyere le. Várlak. Harry. xx"
Becsúsztattam a készüléket a táskámba, és elköszöntem a szüleimtől. Lebaktattam a lépcsőn, és Harry felé vettem az irányt. A házunk előtt parkolt le a fekete Range Rover-el, és oldalának volt dőlve.
Oda álltam elé. Alig volt köztünk pár centiméter. Sötét volt, de így is láttam a zöld, csillogó szemeit. Senki nem szólt semmit, csak egymás szemeit fürkésztük. Gyengéden megfogta a kezem, és szólásra nyíltak ajkai.
- Indulhatunk? - suttogta a fülembe.
- Természetesen.
Összekulcsolta a kezünket, és kinyitotta nekem az ajtót. Beültem, míg ő megkerülte a kocsit és beszállt ő is. Beindította a kocsit, és már indultunk is. Az út nagy része csendben telt. Néha váltottunk szót, meséltünk magunkról. Én az ablakon bámultam ki, mikor megérkeztünk. Olyan 20 perc alatt értünk ide. Harry kiszállt a kocsiból, és átjött az én felemre. Kinyitotta az ajtót, és kinyújtotta a kezét., amit szívesen el is fogadtam. Összekulcsoltuk a kezünk, és a bejárat felé vettük az irányt. Ahogy beértünk, gyönyörű látvány fogadott. Az étterem, közepén van egy szökőkút. A falak ki vannak díszítve mindenféle díszekkel. És nem utolsó sorban, az asztalunk, ami szintén bámulatba ejtő. Odasétáltunk az asztalunkhoz, és leültünk.
- Szép vagy ma. Remélem tetszik a hely. - mosolygott rám.
- Köszönöm. Igen, nagyon szép. - pirultam el.
A pincér felvette a rendeléseinket, és töltött nekünk pezsgőt. Koccintottunk, és megkóstoltuk az italunkat.
- Öhm.. Mesélsz a családodról? - kérdezte.
- Igen, persze. Huh, hol is kezdjem.. Az apukám ügyvéd, anyukám háztartásbeli. Apa szigorú, míg anya engedékenyebb. Apa félt, nem is kicsit. Alig engedett el most is. Van egy öcsém. 10 éves. Imádom, vele mindent megbeszélhetek. - mosolyodtam el. - Mesélsz te is? - kérdeztem.
- A szüleim elváltak. Van egy testvérem Gemma, de nem igazán tartom vele a kapcsolatot. Anyukám mindenben támogat engem, de külön élek tőle. - sorolta. - Barátod van? - kérdezte.
- Jelenleg nincs.
Láttam Harry szemében egyfajta "vágyakozó csillogást" zavarba jöttem,majd feltettem ugyan ebben a témában én is ezt a kérdést:
- Van barátnőd?- először megrázta a fejét, majd utána válaszolt.:
- Nincs.
Valamiért megkönnyebbültem. Nem tudnám megmagyarázni. Nem szeretnék Harry-től semmit. Barátok vagyunk. Talán még azok sem. Nem tudom..
Kihozták a rendeléseinket. Én sült csirkét párolt zöldségekkel, Harry sült húst és sült krumplit rendelt.
Elkezdtük elfogyasztani az ételt, míg valami a kezemen landolt. Kíváncsian megnéztem, és egy darab sült krumpli. Harry erre, felnevetett. Felnéztem rá, és egy gúnyos mosoly kíséretével, arcon dobtam egy sárgarépával.
- Ezt még vissza kapod Wills. - nevetett.
- Azt próbáld meg Styles.
Amit csak találtunk, egymásra dobáltuk.
Harry kifizette a vacsorát, és indultunk. Beültünk az autóba, és hazavitt. Útközben elhülyéskedtünk. Hamar hazaértünk. Elköszöntünk egymástól, és a ház felé indultam. Felsétáltam a lépcsőn, és benyitottam a házba.
- Hol voltál kisasszony?...

U.i.: Bocsánat, hogy kicsit késtem. És.. köszönöm a 6 feliratkozót, a 6 kommentet, és a 230+ megtekintést.. El se hiszem.. Nagyon vagytok!:)
Kicsit hosszabb lett a rész.. remélem nem baj! :D :D
Nem lett a legjobb..:) xx xx

Írók: 

• Szentgyörgyi Adri
• Juhos Jázmin