Chapter 3! Szabadon*

*Cecillia szemszöge*

- Hol voltál kisasszony? - találtam magammal szemben apámat.
- Én.. csak... - dadogtam, mire félbeszakított.
- Elmentél valakivel vacsorázni, mikor azt mondtad, hogy focimeccsre mész. Szerinted ez normális?
- Te...te meg erről honnan tudsz? - lepődtem meg.
- Üzlettársam látott meg téged. Elmeséled mit csináltál ott?
- Vacsoráztunk.
- Na, és kivel?
- Harry-vel.
- Szóval. Elmész Harry-vel este vacsorázni, akit nem is ismersz. Legjobb!
- Én ismerem.. 18 vagyok! Nem te mondod meg mit csináljak!
- Menj fel a szobádba! Most!
Felrohantam a lépcsőn, és becsaptam magam után az ajtót. Leültem az ágyra, és elővettem a telefonom. Kikerestem Harry nevét, és tárcsáztam a számot.
- Szia Harry. Szerintem egy darabig biztosan nem találkozunk. - hadartam el egy szuszra.
- Liaa. Mi a baj? - hangjából aggódottságot vettem ki.
- Apa. Megtudta, hogy nem focimeccsen voltam, hanem vacsorázni veled.
- Sajnálom..
- Áhh, hagyjuk. Szóval egy darabig itt kell gubbasztanom. Leginkább mennék világgá. -forgattam meg a szemeim.
- Hozzám is jöhetnél. Persze csak ha szeretnél. - ajánlotta fel.
- Öhm.. oké. Fél óra múlva legyél a házunk előtt.
- Ott leszek.
Bontottuk a vonalat. A gardróbomhoz sétáltam, és kivettem pár ruhát, amit majd később felvehetek. Ezeket egy kisebb bőröndbe pakoltam, és ezzel már kész is voltam. A fürdőbe siettem, és lemostam a sminkem. Felvettem egy lazább ruhát, és indulásra kész voltam. Felvettem a cipőm, és a kabátom. Felírtam egy cetlire, hogy elmentem, és elhelyeztem a nappaliban, az asztalra. A szüleim aludtak, így könnyedén ki tudtam surranni a házból.
Kiléptem a kapun, és egy autó állt meg a házunk előtt. Leparkolt, majd Harry szállt ki belőle. Oda jött hozzám, megölelt, majd kivette a kezemből a bőröndöt. Lovagiasan kinyitotta a kocsiajtót, én pedig beültem az anyósülésre. Ő eközben betette hátra a bőröndöm, utána helyet foglalt a volán mögött.
- Miért ilyen szigorú az apukád? - kérdezte, mélyen a szemembe nézve.
- Nem tudom. Lehet kiskorában fejre ejtették. - grimaszoltam.
- Kicsit durván fogalmazol. Biztos csak azért tette, mert szeret. - mosolygott rám.
- Aki szereti a lányát, az nem küldi minden nap szobafogságba.
Csak mosolygott rám. Hozzám közelebb eső kezét a combomra tette, és a felsőtestét is közelebb helyezte hozzám. Szája is vészesen közeledett az enyémhez, de eltoltam magamtól.
- Most nincs kedvem ehhez. - sütöttem le a tekintetem, enyhén remegő térdeimre.
- Baj van? - kérdezte meg Harry, kissé ijedten.
- Nincs, csak induljunk.
Bólintott, majd beindította a motort, és lassan elhajtottunk. Az út közben nem váltottunk egy szót sem. Végig kínos csend uralkodott. Hamarosan meg is érkeztünk. Befordult, és leparkolt a ház előtt.
- Sajnálom. - törte meg, a hosszas csendet.
- Spongyát rá. - biztatóan egy mosolyt küldtem felé, amire Ő is elmosolyodott.
Kiszálltunk a kocsiból, Harry kivette a bőröndöm, majd lezárta a kocsit. Átkarolt, és bevezetett a házba.Meseszép "palota" tárult a szemeim elé. Jó, a mi házunk is szép, nagyon szép, de ez felül múlja. Kerti lámpákkal van megvilágítva az ajtóhoz vezető út, a kertben virágok amiknek éjjel is érezni lehetett hívogató illatát.
Egyszerűen csodálatos. Felléptünk a verandára, majd egy pár percig míg Harry ajtót nyitott, fürkésztem a hely varázsát. Amikor kattant a zár, Harry megragadta a csuklóm, és ezzel együtt beinvitált a lakásba. Belül sem volt semmi a kégli. Csodálatos megvilágítása volt a helynek. Az ablakban nagy felelősséggel gondozott növények, a falra felakasztgatott festmények, a hűtőn gyermekkori rajzok, és ami mindennél fontosabb, oltári nagy rend. Nem igazán hittem, hogy egy focista ilyen gyönyörű rendet tart a lakásban.
- Hát ez lenne szerény hajlékom. - mosolygott, majd közelebb sétált hozzám.
- Na ne mondd! Még, hogy szerény. - néztem körbe újra, és újra.
Eközben ő a hűtőszekrényhez csoszogott, és kivett belőle egy üveg narancslevet. Jó kedvűen töltött magának, és magyarázkodni kezdett.:
- Lia, sajnos a vendégszobában elég nagy rendetlenség van, ezért csak az én szobámba tudok helyet szorítani. Nem baj? - nézett rám azzal a zabálni való, tágra nyílt boci szemeivel.
- Öhm, nem baj. - válaszoltam, és egy nagyot ásítottam.
- Gyönyörű. - suttogta, remélve, hogy nem hallom meg.
Elpirultam, majd a kezében lévő poharat letéve, odasétált hozzám.
- Látom fáradt vagy. - ért a keze az enyémhez, majd összefonódtak. - Menjünk.
Magához fogta bőröndöm, majd felbattyogtunk az emeletre.
Beléptünk egy nagy, akkor még teljesen sötét szobába. Letette a bőröndöm,majd elengedte kezem és felkapcsolta a villanyt. A falon egy csomó kép volt, róla és a családjáról. Tipikus család centrikus szoba. Olyan meg nyugtató érzést sugallt legbelül, majd leültem az ágy szélére. Minden egyes képet végig pásztáztam, majd mélyebb jelentését kerestem. Ami meg mozgat legbelül. De ezzel az édes játékkal szemben a fáradságom, és az - az napra épp elég problémák sokasága nyert. Hátra dőltem, és szememet lehunyva keresgélni kezdtem az ágynak az pontját, ahogy kényelmesen szendereghetnek. Egy kis mélyedés volt a puha szivacsban, gondolom Harry azon a ponton szokott aludni. Na de mindegy is. Az ágyon csak 1 takaró volt, így hát magamra terítettem, majd még egyszer felnéztem, de Harry-t nem láttam sehol. Talán elnyelte a föld, kitudja. Alig telet bele pár perc, fel sem emésztettem e gondolatom, valaki hátulról hozzám simult. Harry teste nagy nehezen beférkőzött  a takaró alá és így még jobban meg éreztem közelségét. Minden egyes porcikám beleremegett közelségébe. Egyszer csak valamely ujját kacéran végig húzta oldalamon, mire kisebb sóhajtással feleltem. Karjait körém fonta, és még jobban magához húzott, és így jutottam el, az álmok világába.

U.i.: Először is, köszönöm a +6 feliratkozót!:)
Remélem tetszett a rész. Véleményeket várok:)) xx

Írók:

• Szentgyörgyi Adrienn
• Juhos Jázmin