Chapter 4! Vágyódás*

*Harry szemszöge*

Egy éles fény zavarta meg szendergésem. Lassan kinyitottam szemem, és keresni kezdtem a fényforrást, ami Lia mobilja volt. Az éjjeli szekrényen rezgett, s én rögtön magamhoz vettem, hogy megnézzem ki keresi őt, reggel  5:30-kor. Az édesapja volt az. Gondolkodni kezdtem fel vegyem-e vagy ne. Hát fel vettem. A férfi ingerülten üvöltött a telefonba.:
-Te meg merre kószálsz? Nem igazán hiszem el, hogy neked az éjszaka közepén el kéne tűnni, főleg úgy, hogy büntetésben vagy! Iszkiri haza, de nyomban! -emelte egyre feljebb hangját.
- Öhm sajnálom, de Lia nem fog haza menni. - mondtam, gondolkodás nélkül.
- Hogy mi? Te meg ki vagy? Fiacskám mond meg a neved! Hol is van pontosan a lányom?
- A nevem nem magára tartozik, hogy hol van nem mondom meg, mert úgy is csak érte jönne. Kérem uram, hülye azért nem vagyok!
- Hmm. -sóhajtott.- Te vagy az a Harry gyerek, ugye?
- És ha igen?
- Figyelj, te így nem beszélhetsz velem! Kis taknyos.- mondta panaszkodva.
- Hhh, én ezt nem hallgatom tovább. Lia velem marad, és kész!- mondtam és lecsaptam a telefont. Az éjjeli szekrény fiókjába mélyesztettem, hogy ne zavarjon az a senkiházi. Liának igaza volt, lehet hogy feje ejtették az öreget.
Mivel már nem jött álom a szememre, így lementem a konyhába reggelit csinálni. Levánszorogtam a lépcsőn, és utam a konyhában fejeződött be. Kinyitottam a hűtőt, és kivettem belőle egy üveg narancslevet, majd letettem az asztalra. Előkaptam pár szelet kenyeret, és betettem a pirítóba. Az összes szekrényt végig néztem egy kis eperdzsem után kutatva, de aztán rájöttem, hogy múltkor a gardróbba tettem le bevásárló kosaram. Berohantam, és ahogy gondoltam, ott volt. Előkaptam, és egy pici tányérba tettem. Éppen jókor jelzett a pirító, már azt hittem szénné égnek a kenyerek. Egy kis vajjal együtt tálcára tettem. A narancslét is a tálcára ültettem, és egyensúlyozva felsétáltam az emeletre.
Benyitottam a szobába, tekintetem az alvó lányra irányult. Odamentem, és leültem az ágy szélére. Megsimítottam arcát, mire összeszorította szemeit. Közelebb hajoltam arcához, majd arcon csókoltam. Felnyitotta szemhájait, és mélyen a szemeimbe nézett..

*Cecillia szemszöge*

Mély álmaimból, egy gyengéd puszi zökkentett ki. Lassan felnyitottam a szemhéjaim, és két pár smaragdzöld, csillogó szempárral találtam magam.

- Jó reggelt szépségem. - mondta, mire én pedig elpirultam. 

- Jó reggelt Harry. - mosolyogtam.

-Remélem éhes vagy. - lerakta elém a tálcát.

-Igen, köszönöm. - vettem át tőle.

Kezembe vettem az egyik pirítóst, majd jóízűen beleharaptam. 

- Harry, nem kérsz te is? - nyújtottam felé a másik pirítóst. Átvette, és megköszönte.
- Köszi Lia. - mosolygott.
Elfogyasztottuk a reggelit. Majd én kivettem a bőröndömből az ez napi ruháim. A fürdőbe siettem, és magamra zártam az ajtót. Levedlettem a pizsamám, és beálltam a zuhany alá, s csak folyattam magamra a forró vizet. Bő fél óra után elzártam a vizet, és magam köré tekertem egy törölközőt. Felvettem a ruháimat, a hajam pedig hagytam, hogy a vállamra omoljon. Kiléptem a fürdőből, és meghallottam, hogy valaki énekel. Természetesen arra következtettem, hogy Harry az. A dallamot követve, Harry szobájánál kötöttem ki. Megláttam, hogy a ruháim szépen összehajtogatva pakolgatja be a szekrénybe, aközben, hogy egy ismerős dallamot énekel.
  ,, I need to know now, know now
Can you love me again?.. ''

Nekidőltem az ajtófélfának, és onnan figyeltem a kis göndörkét. Fél perc elteltével észre vette, hogy figyelem, így hátra pillantott, majd elmosolyodott.
- Szép hangod van. - dicsértem meg.
- Köszönöm. - karjait derekam köré fonta, majd közelebb húzott magához.
Lábujjhegyre kellett állnom, hogy szemmagasságba legyek vele. Még annál is közelebb húzott magához, mint amennyire voltam. Ahogy mellkasaink egymáshoz simultak, megéreztem szíve egyre gyorsuló dobogását. Puha arcát lágyan nyakamba temette, majd megpuszilta. Nem tudtam hova tegyem. Teljesen bele pirultam, rá nézett vérvörösen szikrázó arcomra, majd száját enyémhez tolta. Nem volt csók, csak mintha számra ájult volna. Megfogtam férfias arccsontját, és gyengéden megcsókoltam. Minden egyes porcikám beleremegett. Kinyitotta szemeit, és vigyorogva annyit mormogott:
- Nagyon jól csókolsz. - kacsintott.
Elpirultam, majd mellkasába temettem arcom.
- Szeretem amikor zavarba jössz.
- Inkább menjünk. - tereltem a témát, majd csuklójánál fogva húztam magam után.

U.i.: Ennyire volt időm..:D Véleményeket várok.. És kitartás, mindjárt hétvége !! :) xx

Írók:

• Juhos Jázmin
• Szentgyörgyi Adrienn